Szeder
Termesztett fajtánk a Thornfree, amely a friss
fogyasztás mellett kiemelkedően jól hasznosítható
hűtőipari és konzervipari célra.
 |
Amit tudni kell a szederről... |
A szeder (Rubus)
a rózsafélék (Rosaceae) családjának Rosoideae
alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Népies magyar
nevei a szederje, szedernye, fekete málna. Csak
Európában több mint 2000 fajta található.
Minden Rubus-fajta gyümölcse ember és állat kedvelt
tápláléka. Sokan összetévesztik a fekete eperfával.
A Rubus nemzetség rendkívül változatos és rendszertani
értelemben kissé bonyolult. A szeder növények egyetlen
faja és része sem mérgező, gyümölcsüket fogyasztva pedig
nagyon kellemes, kiváló antioxidáns források. Gyakori a
fajok közötti kereszteződés és a keletkezett hibridek
stabilizációja.
|
A természetes erdők mennyiségének
csökkenése, a gyakori tarvágások elősegítik
a szeder fajok elszaporodását, a különböző
génállományok keveredését. |
 |
Többnyire
fás szárú növények szárnyasan összetett levelekkel, több
méteres, horgos tüskékkel borított, ívesen lehajló
hajtásokkal. Apró, húsos, csonthéjas terméseik a kúpos
vackon csoportosan elhelyezkedve jellegzetes
„szedertermést” alkotnak. Virágaik a Rosoideae
alcsaládra jellemző módon sugaras szimmetriájúak,
öttagúak (a csésze-, illetve sziromlevelek száma 5), a
porzók és a termőlevelek száma határozatlan, sok.
A szeder kúszónövény és 0,5-3 m magasra nő. A szárai
fajta szerint idővel többé-kevésbé tövisessé válnak és
fásulnak. A tüskék elősegítik a növény biztonságos
növekedését és védenek a kártevők ellen.
Gyümölcsük, levelük tanninokban (csersavakban) igen
gazdag. Számos fajt gyógynövényként használnak, mivel a
tanninnak összehúzó tulajdonsága van, ami a
hajszálereket védi. Baktériumölő hatása szintén ismert.
A szedert sütemények bevonására, lekvár, gyümölcszselé
és -ital készítésére is felhasználják. A friss
gyümölcsöt továbbá mélyhűtéssel konzerválják.
Napos,
szélvédett fekvésben érzi magát a legjobban, aszályos
nyáron öntözni szükséges. Mivel magasra nő, megfelelő
erősségű támasztékot igényel. Szaporítani fejbujtással
szokták. A beérett hajtás csúcsát földbe süllyesztett
cserépbe hajlítják és földdel betakarva
meggyökereztetik. A gyökeres dugványok ősszel, vagy a
következő év tavaszán az anyahajtásról leválaszthatók és
kiültethetők.
Termesztéséhez a tüskementes változatot részesítik
előnyben. A növények között legalább 2–3 m távolság
szükséges. Továbbá szükséges a rendszeres metszés, az
oldalhajtások eltávolítása. Az aratás után az új
hajtások számát növényenként 3-5-re csökkentik.
|
