Málna
Termesztett málnafajtánk a Fertődi zamatos, melynek bel
tartalma, íze, zamata messze kiemelkedik versenytársai
közül.
 |
Amit tudni kell a málnáról... |
A
málna (Rubus idaeus), a Dunántúl egyes részein
elterjedt népies magyar neve a boldogasszony
csipkéje és a himpér, a német Himbeere
(szarvastehénbogyó) szó alapján. Magyarországon
őshonos, föld alatti tarackokat hajtó, kb. 2 m magas
félcserje. Levelei 3-5, ritkán 7 tagúak, felül
simák, alul gyapjasak, szélük fűrészfogas. Májustól
augusztusig virágzik. A virágok fehérek, laza
fürtökben vagy bugában állnak. Vörös, csonthéjas
bogyókból álló terméscsoportja 30-40 nap alatt
fejlődik ki és érik be, a szederrel ellentétben
leválik a vackáról. Ízletes gyümölcs, konzervipari
alapanyag. Magas vízigényű, öntözést igényel. A
gyengén savas, tápanyagban gazdag talajt kedveli.
Sarjadzással szaporodik.
Már az
ókorban is gyógynövényként volt ismert. A középkorban
elsősorban kolostorokban foglalkoztak vele. Carolus
Clusius már 1601-ben különbséget tett vörös és sárga
fajták között.
Európában majdnem mindenütt megtalálható, de a
mediterrán országokban a hegyekbe húzódott vissza. Nem
él Portugáliában, Izlandon, és Skandinávia északi
részén. Amerikában őshonos fajtája a fekete málna.
A vad málna Európa mérsékelt övi részében a boreális
zónáig és Nyugat-Szibériáig előfordul. A mediterrán
zónában dél felé haladva megjelenése egyre ritkább, és a
hegységben a montán övtől a szubalpin régiókhoz kötődik.
Az Alpokban 2000 m magasságig megtalálható. Telepítették
továbbá Észak-Amerika keleti részén, Grönlandon és
Új-Zélandon is.
A málna pionír élőlényként megjelenik fátlanított
terepen. Félárnyékos fekvésű, nitrátgazdag talajban
tenyészik, például magas páratartalmú és hűvös nyári
hőmérsékletű tisztásokon és erdőszéleken. A málna nem
tűri a talajvizet, mert érzékeny a gyökerek
megbetegedéseire.
A málna rendszertanilag az Idaeobatus alnemzetséghez
tartozik. Rokonfajok Északkelet-Ázsiában (Rubus
nipponicus) és Észak-Amerikában (Rubus strigosus, Rubus
melanolasius) fordulnak elő.
|
